Leírás

Orosz István rézkarcai leginkább a 19. századi metszetek klasszikus stílusában készültek. A látszólag régi mestereket idéző stílus azonban csak eszköz a kezében, kedvére játszik vele. Sokrétű alkotóként grafikai lapjain rendszeresen ábrázol archaizáló építészeti elemeket: oszlopokat, kőfalakat, diadalíveket. Múltidéző időutazásainak gyakori célpontja a római antikvitás, amelynek építészeti romjait, jellegzetes tájelemeit, betűit használja fel in memoriam témájú képeihez. Ilyen jellegű rézkarca a Tarján Tamás diadalíve is.
Orosz képének középpontjában két alak áll, akik a római kori építészet egyik csodáját, egy diadalívet szemlélnek. A grandiózus méretű kapuív törzseit kompozit oszlopfők díszítik, tetejükön két-két férfi szobor áll, a homlokzat középen latin nyelvű feliratot olvashatunk. A fenséges építmény képe a mocsaras síkság víztükreinek felületén visszatükröződik.
A Tarján Tamás diadalíve Orosz István úgynevezett építészeti paradoxonjainak egyik legszebb darabja. Valódi rajzi bravúr, ahogyan szemünket becsapva megbolondítja, sarkaiból kifordítja szépséges építményét. A diadalív felső részét elfordította, ez alatt az ív alatt nem lehet átmenni. Tükörképén viszont az eredeti építmény látszik. A perspektíva és a méretek illuzórikusak, a látvány akár a képzelet játéka is lehet, a diadalív olyan kapuként magasodik, amelyen át a távolban semmi sincs.
Orosz István a grafikai technikák virtuózaként szinte mindent tud a rézkarcról, Tarján Tamás írónak „dedikált”diadalíve is ezt bizonyítja.

Részletek